Filep Tibor:
Trombita harsog….

A debreceni virágkarneválokon felvonuló művészeti csoportok között évről évre ott láthatjuk a balmazújvárosi úttörőzenekart. A kis muzsikusok híre már régen túljutott a megye határain. Az idén nyáron többek között Zánkán és Sopronban szerepeltek nagy sikerrel. Ez következménye annak a színvonalas zenei oktató-nevelő és szervező munkának, amely éppen tíz évvel ezelőtt kezdődött meg Balmazújvárosban.
A tíz év története szorosan kapcsolódik Adamóczki Béla nevéhez, aki egy évtizeddel ezelőtt kezdte meg a fúvós- zenekar szervezését és irányítja a zeneiskola munkáját. A napokban, amikor az egyik délelőtt felkerestem, éppen növendékeinek ügyes-bajos dolgait intézte. Várnom kellett rá. Volt időm körülnézni. Az iskola folyosóján egymást érik az elismerő, dicsérő oklevelek. Az igazgatói irodában pedig ott sorakoznak egymás mellett az új hangszerek. A termekből ének- és zeneszó hallatszik, egymásnak adták a kilincset az órára érkező növendékek.
— Tulajdonképpen a véletlenen múlt. hogy Balmazújvárosra kerültem — kezdi a beszélgetést Adamóczki Béla. — A Simonffy Emil Állami Zeneiskolában tanítottam
1967-ben, és volt egy hatvan tagú kis úttörő fúvószenekarom. Egy napon összefutottam a Hatvan utcán Thuróczy Györggyel, aki akkor a balmazújvárosi művelődési központ igazgatója volt. Megállított, és megkérdezte, nem vállalnám-e el Balmazújvárosban egy úttörőzenekar szervezését. Kijöttem a községbe, és úgy döntöttem, megpróbálom. Június elején nyolc, már eléggé elhasznált hangszerrel és nyolc jelentkezővel kezdtük meg Gyimessi Györggyel a zenekar létrehozását. A próbákat a művelődési ház egyik öltözőjében tartottuk., Háromnegyed év múlva — 1968 április 4-én — a szovjet hősi emlékmű koszorúzása alkalmával már műsort is adtunk.
így kezdődött tehát egy évtizeddel ezelőtt Balmazújvárosban a szervezett zeneoktatás és vele egyidejűleg a fúvószenekar szervezése. Adamóczki Béla akkoriban csalódott, sértett ember volt. Azzal az elhatározással látott munkához, hogy bármilyen akadályokat kell leküzdenie, zenekart teremt a faluban. A község vezetői látva, hogy kitűnő zenepedagógus érkezett a községbe, létrehozták a zeneiskolát Üj városon, amely kezdetben a hajdúböszörményi Állami Zeneiskola fiókiskolájaként működött. 1969 szeptemberében pedig önálló épületet kapott a község legfiatalabb kulturális intézménye.
Ma Balmazújvárosban százharminchét beiratkozott növendéke van a zeneiskolának. Az úttörőzenekar pedig évek óta az ország egyik legjobb és legismertebb ifjúsági együttese. Nyilvánvaló, mindez nem volt a véletlen műve.
— A fúvószene rendkívül népszerű Üjvároson. Itt a la* kodalmakban nem cigányzenekar húzza a talp alá valót, hanem rezesbanda játszik! Ma is van négy-öt alkalmi együttes. Erre építettem, amikor dolgozni kezdtem. A tanácstól évente 50 ezer forint támogatást kap az iskola. Ebből az összegből fokozatosan tudtuk gyarapítani hangszerkészletünket. Ezek után csupán arra volt szükség, hogy létrejöjjön egy olyan oktatói gárda, amely szívvel-lélekkel dolgozik és képes arra. hogy megszerettesse a zenét az újvárosi gyerekekkel. Hatan oktatunk, hárman főállásban dolgozunk, hárman pedig mellékállásban vállalták a zeneoktatást a községben. Mindhárman a MÁV Filharmonikusok Zenekarának tagjai. Előkészítő, zongora, furulya, fuvola, klarinét, szaxofon, vadászkürt. trombita, harsona, tuba, szolfézs szakon
folyik nálunk, oktatás. A zenekarunk létszáma hatvan fő. A végzősök helyére mindig akad új jelentkező.
— Gyakran hallottam, hogy a fúvószene iránt csökken az érdeklődés. Mi lett azokkal a gyerekekkel, akik befejezték zenetanulmányaikat, „kiöregedtek a zenekarból”?
— A tíz év alatt két-három zenekarra való gyerek került ki az iskolából. Sokan tanulnak tovább közülük. Három diákunk jár például a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szak- középiskolába, van olyan tanítványunk, aki a Magyar Néphadsereg zenei tiszthelyettesképző iskolába jár, a fiúk közül többen katonazenészek lettek. De akadnak olyanok is, akik hivatásos zenészek és különböző zenekarokban muzsikálnak.
— Azt hiszem, egy ifjúsági zenekar vezetése hálás és hálátlan feladat egyben. A kis úttörőkben nyilvánvalóan rendkívüli az ambíció, de bizonyos idő után megválnak a zenekartól, s a vezetőnek újra kell kezdeni mindent.
— Ez benne a szép! Hetente háromszor próbálunk. A fúvószene erős fizikai igény- bevételt jelent, és a gyerekek nem ismernek fáradságot. A siker kimondhatatlan örömet jelent számukra. Igaz. évről évre új gyerekek jönnek, de ez is boldogság, mert egyre többen ismerik meg a zene szépségét és a játék örömét.
Napjainkban amatőr művészeti együttes csak akkor érhét el igazi sikereket, ha a vezető és az együttes között olyan összhang alakul ki, amilyet Adamóczki Bélának sikerült megteremtenie. Nem tanár úrnak, Béla bácsinak szólítják. Ez sokat elárult az úttörőzenekar sikereinek titkaiból.
Ha a tíz év mérlegét meg akarnánk vónni, szinte számba sem tudjuk venni az eredményeket. Sikerek az országos és megyei fesztiválokon, rádiófelvétel, szereplések Zánkán, Debrecenben és a megye sok-sok városában, falujában. Éppen ezért ma már a balmazújvárosi úttörőzenekarra nemcsak a művelődési ház, a község, de egy kicsit a megye is büszke. Gondolnak is rájuk, hiszen a szép egyenruhát a megyei tanácstól kapták, .s nem maradt el az úttörőmozgalom támogatása sem. Adamóczki Béla pedig augusztus 20-án megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Tíz év munkájának méltó elismerését.
Búcsúzóul még együtt nézzük végig a zenekar szerepléslistáját. Nem sok idejük van a pihenésre, de a meghívásokat nem illik visszautasítani.