2017 őszén kezdődött.
A Balmazújvárosi Ifjúsági Fúvószenekar fennállásának 50 éves jubileumi koncertjére készült. Két lelkes régi tagnak eszébe jutott hogy a régi zenekari tagokat össze kellene “trombitálni” legalább egy induló erejéig. Az ötletet tett követte és elindultak a levelek, üzenetek a világ minden pontjára. Az ötlet fogadtatása nagyon eltérő volt hiszen sokan évtizedek óta nem fújtak hangszerbe. Voltak akik egyértelműen elutasították, voltak akik hezitáltak és voltak akik azonnal igent mondtak. 
Voltak olyanok is, akik csak nevetek az egészen. Hosszas szervezés után úgy tűnt összejött a megfelelő létszámú csapat, hangszert is sikerült mindenkinek szerezni, kezdődhetnek a próbák. Jöttek tagok nem csak Balmazújvárosból, hanem Debrecenből, az ország különböző pontjairól, az Egyesült Államokból és Ausztráliából.
Kérdés volt, ki vezényeljen. És akkor jött az ötlet, legyen a karmester egy fiatal. Radócz Miklósra esett a választás, aki örömmel vállalta a felkérést.
Az az egy szám, a Titanic induló összejött.
Az egykor Adamóczki Béla karnagy szárnyai alatt nevelkedett, ötvenes években járó, különböző foglalkozású régi tagokat annyira megérintette az újbóli közös muzsikálás élménye, a próbák és az előadás hangulata, a régi emlékek felidézése, hogy három hónapi tervezgetés után elhatározták: újra kezdik Balmazújvárosi Veterán Úttörőzenekar néven.
Lehet hogy nem tökéletes a hangzás, lehet hogy nem a zeneirodalom legnehezebb darabjait adjuk elő, de nagyon élvezzük az egymásra találást.
Mostani egyenruhánk, jelképeink kizárólag a nosztalgiázást, saját emlékeinket szolgálja és még véletlenül sem szeretnénk, ha ez politikai megnyilvánulásnak tűnne.