1966 őszén a Központi Iskolában hatodik osztályosok voltunk, amikor az osztályfőnöki órán megjelent egy magas, szikár – városi kinézetű – férfi, aki 
számunkra kérdéseket tett fel. „Gyerekek ki szeretne zenét tanulni?” A fél osztály jelentkezett. Mindenkinek el kellett dalolni egy közismert dalt, majd a sok jelentkező közül csak 4-5 gyereket választott ki a tanár bácsi. Nagy örömünkre a kiválasztottakba a testvéremmel mi is benne voltunk. 
Később tudtuk meg hogy a ”városi kinézetű embert” Adamóczki Bélának hívják. Másnap Hartmann Imre bácsi (akkori falusi banda prímás) behozott az iskolába egy trombitát azzal a céllal, hogy megmutatja, hogyan kell trombitálni. Próbáltuk is megfújni, de csak nyállal ment tele.
Közben Adamóczki tanár úr más iskolákban is megkezdte a toborzást (Bánlak, Daru).
Sok-sok év múlva tudtuk meg hogy Thuróczy Györgynek a – Művelődési Ház
első igazgatójának- támadt az az „őrült” ötlete hogy „csinálni kellene Újvároson egy úttörő zenekart” (abban az időben, még kisdobosok és úttörők voltunk). Gyuri bácsi összetalálkozott Debrecenben Adamóczki Bélával és megfűzte. Azt hiszem Béla bácsi inspirációt és kihívást látott a dologban. Mondván: ”Ezekből a falusi paraszt gyerekekből én zenészt csinálok.”
Azt hiszem Béla bácsi nem tudta mit vállalt. Szerencsére rendkívül konok és kitartó ember volt. Erre szükség is volt, mert jöttek a bajok „csűstűl”.
Elsősorban honnan vegyen hangszereket? – A nélkül pedig nem lehet tanítani. Abban az időben szegény világ volt, hogy szüleink vegyenek hangszert, arról álmodni sem lehetett.
Szerencsére az akkori Tanácsnál valakinek eszébe jutott, hogy a Bagolyvár
(Semsey kastély) pincéjében a régi levente zenekarnak hevernek valami hangszerei. Úgy is volt. Azonban ezek a hangszerek nagyon elhanyagolt, rossz állapotban voltak. (penészesek stb.) Rendbe szedtük őket, és ezek lettek az első hangszereink. De partitúra, kotta is kellene! A tanár úr valahonnan ezt is megszerezte. A kottákat a felesége, Marika néni segítségével, kézzel írva másolták le, minden 
gyerek és hangszerszólam számára. (Akkor még nem volt fénymásoló gép.) A különböző hangszerek pl: tuba, bariton megtanításához egy nyugdíjas tanárt hívott ki Debrecenből.
1967 decemberében előbb a Műv – Ház tánctermében, majd a Darusi Iskolában nyolc zeneiskolás gyerek részvételével nagysikerű koncertet adtunk ”Hull a pelyhes fehér hó címmel.” 1968. március 15.-én a koszorúzási ünnepségen már a Magyar himnuszt játszottuk. Megtanultuk a Klapka, a Fehérvári, és más közismert indulókat. Ekkor már kb. 25 fő volt a zenekar létszáma.
Hetedikesek voltunk mikor a zenekarral (vonattal) eljutottunk az első
úttörőtáborba, Felsőtárkányba. Óriási élmény volt, mert életünkben első alkalommal hagytuk el a falunkat, Újvárost. Hegyet pedig még soha nem láttunk. (Csak érzékeltetésből jegyzem meg, hogy abban az időben még csak villany volt Újvároson, vezetékes telefon pedig csak a Tanácsházán és a rendőrségen.)
Egy év múlva 1969-ben pedig Debrecenben a Nagyerdőn, a Kartács utcai úttörő táborban üdültünk.
Adamóczki tanár úr elvárta a zenekari tagoktól a rendet, és a fegyelmet, azonban a feljebb való körökben „kijárta” (kilobbizta), hogy a zenekar rendszeresen mehessen pl: táborozni. Azon igyekezett, hogy a „gyerekei” – a körülményekhez viszonyítva – minél jobban érezzék magukat. Jogosan büszke volt a zenekarára, arra, hogy ezt ő alapította, vele éri/érte el a sikereket.
Szerepeltünk minden nagyobb rendezvényen pl: tornavizsgán, lovasnapokon,
virágkarneválokon stb. A zenekar 1975-ben Szombathelyen az úttörő zenekarok fesztiválján harmadik helyezést ért el. Két év múlva 1977 -ben Sopronban érte el a zenekar legnagyobb sikerét, I. helyezett lett az Országos Úttörő Zenekari Fesztiválon (április 3-6).
Sokszor voltak zeneszótól hangosak Balmazújváros utcái azokban az időkben. 
Hirdetve, hogy ezek mi, az Úttörőzenekar vagyunk.
Innentől kezdve egyenes út vezetett a mai sikerekig. Adamóczki Béla után rövid időre Csősz János vette át a zenekar irányítását, majd immár 30 éve Bekker Gyula irányít. Közben volt Ifjú Gárda zenekar is. 1997. január óta a zenekar egyesületi formában működik, Bekton Ifjúsági Fúvószenekar néven.
Király László alapító tag visszaemlékezése alapján
Az alapító tagok közül néhány név: Wágner János, Kányási István (kiskunyi), Kiss János (boxi), Tóth István (rezes), Szabó Ferenc (coci), Kecskés István (pikó), Király Imre, Katona János (cipó).
Amikor nosztalgiázunk, elménk nemcsak, hogy máshol jár, hanem más időben is. Egyes kutatások például rávilágítottak, hogy a nosztalgiázás növelheti az önbizalomszintet, magányos időkben segít feléleszteni a valahová tartozás érzését, valamint hozzájárul a mentális jóllétünkhöz.
Ezen túl a nosztalgia képes keretet adni egyébként rohanó mindennapjainknak, ráébresztve bennünket, hogy életünk nemcsak egy zavaros összevisszaság, hanem egy narratívába ágyazott történet, amelynek korábban is voltak, és a jövőben is lesznek jelentéssel teli, boldog pillanatai.
Hát tegyük ezt! Felidézek önöknek néhány állomást a zenekar első két évtizedéből.
1967. december. Adamóczki Béla bácsi 8 zeneiskolás növendékével nagysikerű előadást tart a darusi iskola Mikulás napi ünnepségén. Műsorszámuk címe: Hull a pelyhes fehér hó.
1973. A szombathelyi úttörő zenekari találkozón a balmazújvárosi gyerekek az első helyet érték el.
1975.május 25. a nap, mikor a balmazújvárosi fiatal zenészek szíve, lelke fogságba esik. átadják a zánkai úttörőtábort. azóta nem feledik az ott töltött perceket.
1977 -ben Sopronban érte el a zenekar legnagyobb sikerét, I. helyezett lett az Országos Úttörő Zenekari Fesztiválon (április 3-6).
1978. május 14. Népújság: „Az idei magyar—NDK barátsági hét ünnepélyes megnyitóján A testvérmegye, Hajdú-Bihar művészei viharos sikert arattak, s a hét végén folytatták a fellépéssorozatukat Potsdamban. a Délibáb folklór együttes, a balmazújvárosi úttörőzenekar és a debreceni Csokonai Színház művészgárdája lép fel.”- Külföldi fellépés-Óriási dolognak számított!
1979. június 17. Nógrád megyei hírlap: Az országos hírű balmazújvárosi úttörőzenekar Salgótarjánban ma délelőtt fél tíz órakor koncertezik.
1985: a zenekaros gyerekek egyre többször keresik fel Német Pista bácsi tsz elnököt. Ő az egyetlen ember a faluban, aki bármilyen információt tud adni egy messzi-messzi országról, melyet úgy hívnak Dánia, és ahová számukra felfoghatatlan módon turnézni indulnak.
Az évek teltek, Változtak a korok, változtak a stílusok , változtak az elvárások, és a lehetőségek. Adamóczki Béla után egy időre Csősz János, és 30 esztendővel ezelőtt Bekker Gyula vette át a zenekar irányítását. A tagok cserélődtek, sokan hivatásként választották a zenét, mások máshol találták meg számításaikat. De mindannyiuk szíve hevesebben dobog amikor a régi emlékekről nosztalgiáznak.nos, hadd dobogjanak a szívek- k.v. színpadon a balmazújvárosi úttörőzenekar a 70-es évekből.