Emléktáblát avattak Adamóczki Béla bácsi tiszteletére Balmazújvároson
Csiba Krisztina beszámolója, Borza János fotói
„Büszkék lehetünk arra, hogy amit ő elindított, az ma is él. Nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk és a jövőnk is egyben. Biztosak vagyunk benne, hogy Béla bácsi büszke lenne ránk.”
Meghitt ünnepség keretében emléktáblát avattak Adamóczki Béla a helyi zeneiskola és fúvószenekar alapítója, katonazenész, karmester, művésztanár tiszteletére, halálának 10. évfordulóján. Az eseményen egykori tanítványok, zenésztársak, barátok és tisztelők gyűltek össze, hogy közösen emlékezzenek a város zenei életének meghatározó alakjára. Az ünnepség központi gondolata a zene mellett ía közösség volt – az a közösség, amelyet Adamóczki Béla teremtett és amely ma is tovább él.
„A mai létünket adta meg”
Az ünnepi köszöntőt Prof. Dr. Husi Géza, az egykori úttörőzenekar tagja mondta el. Visszaemlékezésében nemcsak tanáráról mesélt, hanem személyes emlékeit is megosztotta. Felidézte a zenekar első fellépéseit, a közös utazásokat és azokat a különleges élményeket, amelyeket Adamóczki Béla nyitott meg a fiatal zenészek előtt – legyen szó nemzetközi fellépésekről, repülőutakról vagy életre szóló barátságokról.
„Neki köszönhetően gyerekekként olyan élményekben részesültünk, amikre addig nem is gondolhattunk, s melyeket azóta is őrzünk: különvonattal vittek minket fellépésekre, játszhattunk külföldön, zenélhettünk Berlinben, Potsdamban, sőt még különrepülőn is utazhattunk. Ez nemcsak élményt adott, hanem jövőt is: sokan közülünk zenészek, tanárok, mérnökök, jogászok lettek. Béla bácsinak nemcsak a zene szeretetét köszönhetjük. Közösséget, pályát, jövőt, gyakorlatilag a mai létünket adta meg” – fogalmazott meghatottan.
A közösség ereje ma is él
Az emléktábla-avatás nem csupán a múlt tiszteletéről szólt, hanem arról a közösségről is, amely Adamóczki Béla nevéhez fűződik. A zenekar jelenlegi karmestere, Radócz J. Miklós, kiemelte: nagy megtiszteltetés számára egy olyan örökséget továbbvinni, amelyet Adamóczki Béla alapozott meg. Bár személyesen már nem ismerhette az alapítót, szellemisége az egykori tanítványainak köszönhetően a mai napig érződik a próbákon és a fellépéseken.
„Hét-nyolc évvel ezelőtt indult újra a veterán zenekar, akkor sokan harminc év kihagyás után vették elő a hangszerüket. Az első próbákon mindenki izgult, de hamar kiderült: a zene ereje összetart. Ma már rendszeresen 30–40 fővel állunk színpadra. Az együttmuzsikálás közösségteremtő ereje, az egymás elfogadása és tisztelete az az igazi örökség, amit Béla bácsi ránk hagyott.” – fogalmazott a karmester, aki pHD dolgozatát is a felnőttkori zenélés közösségteremtő erejéről írta.
„Kitartás, érzékenység, nyitottság”
A zenekar egykori tagja, Takács Erika zenetanárként és igazgatóként is továbbvitte mesterének örökségét. Elmondása szerint Adamóczki Béla legnagyobb öröksége, hogy pedagógusként nemcsak hangszeres tudást adott át, hanem életre szóló értékeket is.
“Tőle tanultuk meg, hogy a zene nemcsak szorgalmat és kitartást kíván, hanem érzékennyé tesz másokra, nyitottá a világra. Igazi közösséget épített, figyelt ránk, és sosem hagyta, hogy bárki lemaradjon. Olyan élményeket adott, amelyeket egy vidéki gyerek másként sosem élhetett volna át. Ezek formálták a szemléletünket, és ezt igyekszünk ma is továbbadni.” – mondta.
Emlék és hála
A zenekar ceremóniamestere, Juhász Ernő gyerekként kezdett klarinétozni Adamóczki Béla keze alatt. Elmondta, Béla bácsi a szigor és a humor sajátos keverékével nevelte a gyerekeket, akik egyszerre tanultak fegyelmet és kaptak biztatást.
„Mindig tudta, mikor kell szigorúnak lenni, és mikor kell inkább egy-egy jó szóval motiválni minket. Tőle tanultuk meg, hogy a befektetett munka mindig meghozza gyümölcsét, az egymás tiszteletét és szeretetét. Mai napig úgy ragaszkodunk egymáshoz, mint testvérek.”
Számára az avatás személyes elégtétel is volt. Az emléktábla elkészítését Berecz Gábor vállalkozó ajánlotta fel, hogy a közösség méltó emléket állíthasson alapító karmesterének. A leleplezést követően felcsendült a “Zánkai Induló” (Gréts Károly Ünnepi indulója) – mely művet épp 50 évvel ezelőtt Adamóczki Béla a Zánkai Úttörőtáborban adott a zenekar kezébe.
Élő hagyaték
Az ünnepség nemcsak a múltba tekintett vissza, hanem bizonyította: amit Adamóczki Béla épített, az ma is él. A zene, amely neki köszönhetően közösséget formált, generációkat köt össze Balmazújvároson és meghatározó része a város kulturális életének. Ahogy a jelenlévők fogalmaztak:
„Büszkék lehetünk arra, hogy amit ő elindított, az ma is él. Nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk és a jövőnk is egyben. Biztosak vagyunk benne, hogy Béla bácsi büszke lenne ránk.”
